↑ Return to Rólunk

Névadónkról

hermann laszloHermann László született Székesfehérváron 1890. június 26-án. Szülei Hermann Ede zenetanár és Udvardy Emerika voltak. Felesége Szanyi Irma zongoratanárnő volt. Hegedülni édesapjától, zongorázni Schwarzbach Flóriántól tanul. Általános zeneelméleti és összhangzattani oktatást édesapjától nyert. A szolmizálást Dr. Kneifel Ferenc székesegyházi karnagy, majd egy nyári kurzuson Kersch Ferenc esztergomi bazilikai karnagy ismertette meg vele.

Az orgona zene titkaiba  Dr. Kneifel Ferenc avatta be. Hegedülését időnként Kemény Rezső zeneművészeti főiskolai tanár meghallgatta, majd – utazó- magántanítványának fogadta.

Az orgonaszak III. ak. osztályáról szóló KITŰNŐ eredményű bizonyítványát 1909. június 19-én vette kézhez. 1909 nyarát Vecsey Ferenc hegedűművész meghívására, Fenyőházán töltötte, ahol nagyszerű kamarazenélés folyt. A brácsaszólam volt az övé. Mint főiskolás  a Kemény -Schiffer kvartettel is szerepelt – második brácsásként. Tagja volt a Főiskolai Tanárok zenekarának is. Zeneszerzési bizonyítványát 1910. június 18-án vette át. – állami jutalommal. További tanulmányainak folytatása közben meghívták a Szatmátnémedi Dal- és Zeneegylet zeneiskolájához – igazgatónak, 1911-ben. Igazgatói minőségében újjászervezte a zeneiskolát és zenekart alapított. A megye székhelyével – Nagy Károllyal élénk zenei összeköttetést létesített. Közben szerezte meg a művészi és a tanári, 1912 márciusában pedig a középiskolai énektanári oklevelet. Szatmári növendékei közül említésre kívánkozik Herman Ella, Herman Emília és Róth Sándor neve. Az utóbbi híres Lehner – Hartmann kvartett brácsása lett.

1913-ban Szatmárról a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyletéhez került Itt iskolát szervezett és zenekart alakított. Itt ismerte meg a fentebb említett kvartett gordonkását, Hartmann Imrét – mint kezdő főiskolást. Nem mindennapi muzikalitásának és kamarazenészi képességeinek híre Székesfehérvárról eljutott Budapestre. Hartmann sokszor szerepelt Székesfehérváron, s a közösség kedvence lett.

Székesfehérváron működése ugartörő munka volt. Az első világháború megnehezítette a zenei élet kibontakozását, de a fiatal igazgató munkakedvét nem szegte. Részt vett a Veszprémi Zeneiskola szervezési munkájában is. A megnyitó ünnepségen -1916 december 13-án- mint vendégművész szerepelt.

Székesfehérváron kiváló tanítványai voltak: Pék János, Tatay György hegedűsök, Frank Irén, Nosz Margit és Gyula összhangzatosok, s mások.

1919. szeptemberében a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájához került igazgatónak Az iskola élén eltöltött több,  mint 25 éven át kifejtett működése a korszerű zenepedagógia bevezetésén kívül az iskolai szervezet intézményessé tételét és a kollektív zenélés meghonosítását szolgálta. Munkája során gyakran került szembe a tőle visszahúzódó közéleti tényezőkkel, de hivatása gyakorlásában mindig sikerült a meggyőződésével helytállnia. Vezérlőkarnagya volt az egylet zenekarának is. Győr város Kereskedelmi Leányiskolájában az 1943-44. iskolai évvel bezárólag 21 tanéven át tanított karéneket és a két alsó osztályban 4 éven át – mint rendkívüli tárgyat- az éneket.

A Győri Szabadegyetemen (1921-45) egyes és sorozatos előadásokat tartott az egyetemes zenetörténet köréből, népzenénkről és kimagasló mestereiről. 1925-ben VKM vele dolgoztatta ki a zeneiskolák tantervét. Győr város és megye Törvényhatósági Népművelési Bizottságának, azok megszűnéséig, választott tagja volt. Győri működése során a Hódmezővásárhelyi Zeneiskola megszervezéséhez tanácsot és útmutatást adott.

A kezdeményezésére 1938-ban életre hívott Collegium Musicum-i előadások demokratikus vállalkozásnak bizonyultak és nagy látogatottságnak örvendtek. Feleségével, Szanyi Irmával (zongora) és Helényi Gyulával(gordonka) megalakították a Győri Triót. Nemcsak a Rádiónak lettek rendszeres szereplői, hanem az ország más városaiba is megfordultak, sőt Bécsbe is hangversenyeztek. 1919-1944 közti időszakban szerepléseinek száma 740.

1946 decemberétől került a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatóriumhoz. 1947 április 8-án  kelt a kinevezése a zenekonzervatórium rendes tanárainak létszámába.

A tankerületi főigazgatóság megszűnéséig tankerületi zenefelügyelői megbízást kapott. 1948-ban Bartók-emlékversenyt, valamint Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére utcaelnevezést kezdeményezett.

1948 őszétől 1950 március 27-ig a Zenekonzervatórium megbízott igazgatójaként működött. 1950-ben pót-, majd 1952-ben rendes tagja lett a Városi Tanácsnak.

Itteni tanítványai közül Szigethy Ferenc és Tamásfalvi Pál Főiskolára került. Tamásfalvi a Zeneművészeti Főiskolán, Molnár László és Szili Mihály a Győri Zeneművészeti Szakiskolán nyert tanári képesítést. Munkája elismeréséül  a Szocialista Kultúráért kitüntetést  és a Városi Tanács elismerő oklevelét kapta. 1956 augusztus 26-tól nyugállományba helyezték. Ezután a Zeneoktatói Munkaközösséget vezette és alkotói tevékenységet folytatott, 1966. június 19-én bekövetkezett haláláig. Zeneműveinek száma 60, a különböző átiratoké 20, könyvei 5, recenzióké és egyes szakcikkeié hozzávetőlegesen 150. Hermann László teljes kottatára, szerzeményei, kéziratai, oklevelei, a neki dedikált fényképek, ezüst babérkoszorúja, három hangszere (hegedű, némahegedű, brácsa) volt tanítványa Neumann Ede énektanár, székesfehérvári őrizetébe kerültek.

                         Hermann Lászlóról képekben