Iskola története

dr. Szabó Balázs zenetörténész, iskolánk tanára – kutatása nyomán

A székesfehérvári zeneoktatás története egyidős a Királyok Városa történetével: már a Szent István király által alapított székesegyház iskolájában magas színvonalon tanították az éneklés művészetét és a zeneelméletet. Ez az évszázadokat átívelő hagyomány a 16. század közepétől az oszmán birodalom fennhatósága alatt kényszerűen megszakadt – a 18. században, a török uralom alól felszabadult városban az először a jezsuita, majd a pálos, végül a ciszterci rend kezelésében lévő nagyhírű gimnázium vette fel újra az elejtett fonalat. Zeneiskola alapítására azonban csak a 20. század elején került sor.

1901-1913, a gondolattól a megvalósításig

Az intézmény létrehozásában kulcsszerepet játszott a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete, mely 1901. november 17-én alakult meg Havranek József polgármester elnökletével, az alapszabályban rögzített ambiciózus célokkal: „a nemesebb irányú zene és ének művelése, zene- és dalestélyek rendezése, idővel pedig zeneiskola felállítása.”

Az Egyesület szimfonikus zenekara 1907–1913 között fénykorát élte az 1897 októbere óta családjával Székesfehérvárott élő kiváló katonakarmester, Fricsay Richárd (a világhírű dirigens, Fricsay Ferenc édesapja) irányításával, aki 1904-ben vette át az együttes művészeti vezetését. A helyőrségi zenekar muzsikusaival megerősített szimfonikusok mérete és színvonala vidéki viszonylatban szinte páratlan volt – 1913-ban azonban Fricsay Richárdot és katonazenekarát Nagyváradra helyezték át, így az egyesületi együttes fúvósok nélkül maradt. Pótlásukat biztosítandó ekkor merült fel zeneiskola megalapításának gondolata.

1913, az alapítás

Dr. Schlamadinger Jenő ügyvéd, vármegyei tiszti főügyész kezdeményezésére gyűjtést kezdeményeztek. A megrendezett hangversenyek jövedelméből 16 000 korona gyűlt össze. Ebből létesült a Zeneiskola a Petőfi utca 1. számú ház emeletén, amely 1913. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit.

Az intézmény 107 növendékkel kezdte meg működését zongora, hegedű és magánének szakon, élére Hermann László hegedű- és orgonaművészt, zeneszerzőt, okleveles középiskolai énektanárt nevezte ki az Egyesület.

1923-25, az intézményes keretek kialakulása

1923-ra azonban kiderült, hogy e testület számára is túlzottan nagy megterhelést jelent a Zeneiskola fenntartása, ezért indítványozták visszaadását az Egyesületnek, mely megszűntnek nyilvánította a 10 éves jubileumát éppen csak megért intézményt. A Zeneiskola tanárai azonban megállapodtak abban, hogy az 1923/24-es tanévben nagyon mérsékelt tandíjak mellett ki-ki a saját lakásán foglalkozik növendékeivel a helyzet jobbra fordulásáig.

A város közönségének egyre intenzívebb sürgetésére azután az 1924 júli­usában tartott városi közgyűlés megszavazta a Zeneiskola újbóli beindítását, s felajánlotta a „Városi Zeneiskola” cím használatát az intézménynek.

1933, új épület

Fricsay Richárd, karmesteri pályafutása 40. évfordulóját köszöntő székesfehérvári díszhangverseny (1926. január 17.) alkalmával felajánlást tett a Zeneiskola végleges elhelyezésének támogatására. Segítségével és a város anyagi áldozatával az intézmény így költözhetett 1933-ban a Jókai utcai épületébe (Hiemer-ház), mely több mint fél évszázadig maradt otthona.

1946, újraindulás a háború után

1946 májusában a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium elhatározta, hogy Székesfehér­váron konzervatóriumot hoz létre. Élére Farkas Ferencet, a neves zeneszerzőt nevezték ki. A kezdeményezés sajnos nem volt hosszú életű: 1950. szeptember elején a kormány megszüntette a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatóriumot és helyette Állami Zeneiskolát léte­sített.

1960-1980

1960–1980 között a Zeneiskola szakmai munkájának magas színvonalát több új tanszak beindítása, valamint kiváló versenyeredmények fémjelezték. Utóbbi vonatkozásában külön említést érdemel a magyar zeneoktatás egyik legfontosabb rendezvénye, a Zeneiskolai Kamarazenei Fesztivál, melynek közel négy évtizede, 1978 óta a székesfehérvári Zeneiskola a házigazdája.

1989, újabb költözés

A Jókai utcai épület az átépítések ellenére addigra teljesen leromlott állaga lehetetlenné tette az oktatómunka folytatását. A Zeneiskola a városi pártbizottság – az új politikai helyzetben feladatát vesztett -, Székesfehérvár főterén álló hatalmas székházába költözött át. A Zeneiskola alapításának 75. évfordulóját köszöntő 1989-es rendezvénysorozat így immár új helyszínen zajlott.

1992, névváltoztatás

1992 február 21-e újabb fordulópontot jelöl ki az intézmény krónikájában: a Zeneiskola e napon ünnepélyes keretek között felvette első igazgatója, Hermann László hegedűművész-zeneszerző-zenetanár nevét.

1994

1994 szeptemberében több évtizedes álom vált valóra, amikor – 44 év szünet után, a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatórium jogutódaként – újra megindult a középfokú zenei szakképzés Székesfehérváron: az intézmény hivatalos neve ettől kezdve Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola (2016-tól Zeneművészeti Szakgimnázium) lett.

A közép- és alapfokú zeneoktatás kapcsolata az új évtized/évszázad elején újabb szállal erősödött meg: a szakiskolai növendékek a közismereti tárgyakat ugyanis kezdetben a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola és Gimnáziumban tanulták, ám a 2002/03-as tanévtől kezdve valamennyi „konzis” órának az immár egy oktatási egységként működő intézmény ad otthont a Városház téri épületben.

Az intézmény pedagógiai munkájában nagy szerepet játszanak a rendszeresen megszervezett mesterkurzusok, melyek országos hírű muzsikusok vezetésével mind az alap-, mind a középfok növendékei számára lehetőséget adnak az intenzív műhelymunkára, továbbfejlődésre. A Zeneiskola növendékei és tanárai gyakori fellépéseikkel gazdagítják Székesfehérvár mindennapjait, így például az immár hagyományos Zenei világnapi utcazenével, a Varkocs-szobornál történő megemlékezéssel és a népzenei tanszak mindig nagy érdeklődéssel várt Luca-napi hangversenyével. Az Országos „Alba Regia”Kamarazenei Versenyen túl a különböző városi, megyei, területi és országos versenyeken számtalan sikert elért szólisták, kamarazenei és népzenei csoportok eredményeinek felsorolása oldalakat töltene meg. De nem hagyható említés nélkül az évről évre ismétlődő Megyei Diáknapok sem, melyeken az intézmény növendékei rendszeresen arany, ezüst és bronz minősítések sokaságát szerzik meg. Jóllehet itt hivatalosan középiskolájuk színeiben indulnak a diákok, a klasszikus zene kategóriájában elért sikereket a Zeneiskola joggal érzi magáénak is.

 

A Bakony Népzenei Együttes, a Hermann László Kamarazenekar és a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar az országhatárokon túl is nevet szerzett az intézménynek. Nemzetközi vonatkozásban emlékezetes maradt az 1995-ben, majd 2007-ben megrendezett IV. illetve IX. Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál, melynek városi rendezvényeit az iskola koordinálta. 2009-ben az intézmény Musica Bella Vonószenekara és a Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa nagy sikerrel szerepelt a Linzben megrendezett X. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon.

A Zeneiskola alapításának 100. évfordulóját ünneplő 2013/2014-es és a Zeneművészeti Szakgimnázium, a „Konzi” 20. születésnapját köszöntő 2014/2015-ös tanév rendezvényei, a hangversenyek és kiállítások – jogos büszkeségre okot adva – munkás évtizedek szép eredményeiről számolhattak be.